Kétségtelen, hogy a - sajnos már csak egykori - ZAZ humortrió (Airplane!, Top Secret!) egyik legparádésabb vígjátéka Frank Drebin első nyomozása. És bár a viccelődés nem mindenkinek jelenti ugyanazt, meg merem kockáztatni, hogy a Csupasz pisztoly ott van a világ legjobb komédiáinak élvonalában - én mindenesetre oda sorolom. A Jim Abrahams, David és Jerry Zucker író-rendező csapat (Pat Profttal kiegészülve) saját Nagyon különleges ügyosztály című rövid életű hülyülés-sorozatukat fejlesztették tovább filmvászonra, hogy a zseniális Leslie Nielsen vezetésével humorklasszikust alkossanak. Több ilyen dilis poénbombára lenne szükségünk manapság!

Erőccséget vstársak, vstárnők! Tímár Péter (Csapd le csacsi! Csinibaba, Zimmer Feri) fekete-fehéren materialista libidókutatás ürügyén bevezet minket egy szocialista ladagyár tűzzel játszó vezetőségének átszexualizált munkanapjaiba. Félbeharapott szavak és mondatok, visszafelé felvett jelenetek, minimalista elektronikus pötyögésre élvezkedő túlkarikírozott figurák remek színészek előadásában! Röhögtető rögvalóság nem csak a kefírfanok és a legvidámabb barakkban lakók számára. De nekik nagyon!!

Az ifjonc Bébel a hatvanas évek francia divatjának megfelelően kardot ragadott - nagy riválisa és barátja, Alain Delon két évvel később követte a klasszikus A fekete tulipánnal - és gall rabló - Robin Hoodként rémisztgette a fhanszia arisztokráciát. Vicc és bunyó, szerelem és akció a megszokott Belmondo-stílusban, plusz a gyönyörű, huszonéves Claudia Cardinale... 

Kora gyermekkorom egyik legrémisztőbb alkotása volt anno Hitchcock csőrös "horrorja", amit csak az ujjaim mögé bújva mertem többé-kevésbé végignézni. Emlékeim közt szerepelt egy halálra sebzett ember, aki kidől a szekrényből, illetve egy másik, kivájt szemekkel. Utóbbi meg is volt, ám előbbit nem láttam, az valószínűleg egy másik, traumatikus filmélményhez kapcsolódik - ám erről nem akarok most beszélni! A madarakat újranézve egyértelmű, hogy elszállt felette az idő, inkább egy tollas dráma, mint vérgőzös horror, ami ismét bizonyítja, hogy jócskán az égig szaladt az elmúlt évtizedekben az ingerküszöbünk. Ez persze nem a - villanásnyi időre ebben a rendezésében is feltűnő - Mester hibája...

Gárdos Péter (Uramisten, A skorpió megeszi az ikreket reggelire) sajátos hangulatú filmjében jól megfér egymás mellett a finom humor és a dráma, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy története az 1956-os forradalom idején játszódik. Miközben szülei és nagyanyja (Garas Dezső, Hernádi Judit, Törőcsik Mari) a menekülés és a túlélés között vívódnak, egy 10 éves kisfiú és húga számára a legnagyobb öröm, hogy nem kell iskolába menniük. A harcok véres valósága csak néha tolakodik be a vicces-drámai családi történetbe, ami így - kisebb szerepekben is remek színészekkel - szándékoltan egyfajta szatirikus szemszögből láttatja a hétköznapi emberek tanácstalanságát és kiútkeresését.

A rendszerváltás környékének egyik kultikus "horror"-ja Richard Donner (Halálos fegyver-mozik, Maverick és még sok más) rendezésében, Jerry Goldsmith csontig hatoló dallamaival és kiváló színészi alakításokkal. Gyerekként a sakálos részt nem mertem nézni, ám kissé idősebben, inkább remek vallási thrillerként írnám le az első Óment. A kritikai és anyagi sikert 1991-ig három folytatás, 2006-ban pedig egy újra követte, majd idén Az első ómen-nel zárt - eddig - a franchise. Azért mégiscsak az eredeti a legsátánibb szórakozás...

A filmművészet egyik legfajsúlyosabb egyénisége, Federico Fellini gazdag életpályája során ugyan egyetlen Oscar-jelölését sem tudta aranyra váltani - végül 1993-ban életműdíjjal tüntették ki -, ám a kritikusok, de elsősorban a műértő közönség dicséretét és rajongását minden mozijával sikerült kivívnia. A hetven éves, fekete-fehér, mesteri alkotás két utcai mutatványos történetén keresztül a szegénység útján poroszkálók mindennapjait. Jutalomjáték az "erős" Anthony Quinnek, de főképp a némafilmes eszközökkel mimikázó Giulietta Masinának.

Walter Hill filmje még hiányzott a megnézési listámról és most jött el a bomberek ideje. A félig-meddig alternatív valóságban játszódó zenés krimi a messziről hazatérő igazságosztó már sokszor látott rendrakását meséli el jó kis akciókkal és pár dallal. Benne az akkor fiatal és mostanában évente 10-15 filmez forgató Michael Paré, a fiatal Willem Dafoe, a nagyon fiatal Diane Lane és azóta még mindig fiatal Rick Moranis. Nem Walter Hill legjobbja, de így is kellemes időtöltés a nyolcvanasok elejéről...

Miután az elszabadult Taika Waititi olyan sikeresen önmaga rossz paródiájává változtatta a Thor negyedik részét, idén megalkotta a Időbanditák fél-Monty Python sci-fi - fantasy - kalandfilm sorozat-verzióját. Az új, modernizált változat fogadtatása vegyesre sikeredett, ám az eredeti, jó négy évtizedes klasszikus még ma is érdekes és szórakoztató, bár nem annyira vicces, most a komplett Python őrületek. Az eredeti csapatból a rendező Terry Gilliam, valamint a csak epizodistákként feltűnő Michael Palin és John Cleese láthatóak, de mellettük olyan nagy nevek szerepelnek, mint Sean Connery, Shelley Duvall, Ian Holm vagy Ralph Richardson. Ám a dilis időutazás fő- és címszereplői mégis az aprónövésű népek, köztük Kenny Baker (R2-D2), 

A 10 pont elsősorban az évtizedekkel ezelőtti, majdnem gyermekkori élménynek jár - ami természetesen máig meghatározó -, hiszen ez a katanás-babakocsis, bosszúvezérelt roadmovie gyakorlatilag egy szamuráj (Tomisaburo Wakayama nekünk a Fekete eső Sugai jakuza főnökeként lehet ismerős) és kisfia pengeváltásokkal élezett hosszú gyaloglását meséli el. Kevés csavar, de annál több vér és halott nindzsa: a stílusos, hangulatos film a Lone Wolf and Cub című manga, majd az azon alapuló, a hetvenes években forgatott, hat részt megélt mozisorozat első két epizódjának nyugati piacra szánt, speciális vágásából született. Megunhatatlan, örök klasszikus!!