Kora gyermekkorom egyik legrémisztőbb alkotása volt anno Hitchcock csőrös "horrorja", amit csak az ujjaim mögé bújva mertem többé-kevésbé végignézni. Emlékeim közt szerepelt egy halálra sebzett ember, aki kidől a szekrényből, illetve egy másik, kivájt szemekkel. Utóbbi meg is volt, ám előbbit nem láttam, az valószínűleg egy másik, traumatikus filmélményhez kapcsolódik - ám erről nem akarok most beszélni! A madarakat újranézve egyértelmű, hogy elszállt felette az idő, inkább egy tollas dráma, mint vérgőzös horror, ami ismét bizonyítja, hogy jócskán az égig szaladt az elmúlt évtizedekben az ingerküszöbünk. Ez persze nem a - villanásnyi időre ebben a rendezésében is feltűnő - Mester hibája...