A nyolcvanas évek farkasember-filmjeinek egyik legérdekesebb falkatagja Neil Jordan második rendezése, ami a jelen és a múlt, a mese és a legenda, az álmok és a valóság határán vadászik az érdeklődésünkre. A mára kissé stúdió szagot árasztó horror a negyven évvel ezelőtti CGI-mentes lehetőségekhez mérten - a vetélytársakhoz (Egy amerikai farkasember Londonban, Az üvöltés) hasonlóan - elég ügyes kézműves trükköket dob be az erdei rémület fokozásához.